A Hyloni hagyaték
Az ismert vallási kutatók között eltérő vélemények születtek a poros fóliánsokat kutatva, hogy egy furcsa jelenséget meg tudjanak magyarázni.
Teológusok és kutatók körében régóta ismert a tény, hogy a Farkasok Testvérisége klán a Természethívők közé sorolható.
Ezen belül viszont eltér a szokványos vallási képtől, hiszen a fő istenüket Ősanyának hívják, ami egyeztethető az elfek által hitt Földnek, valamint az éjszakát uraló Holdat tisztelik, amit Égi Nővérnek szólítanak. Ez utóbbi nem szokványos vallási elem, ami a klasszikus Természetvallást illeti.
Sokáig úgy gondolták, hogy a vallási képük nem több, mint egy egyszerű primitív istenkép, a legkézenfekvőbb elemeket használva, így nem is foglalkoztak vele mostanáig.
Egyre másra kerülnek a tudósok elé olyan beszámolók, amelyek különös esetekről számolnak be a Farkasok Testvérisége klán körül.
Pár tanult teológus és kutató részben felgöngyölítette az ügyet, ami alapján több eddig pontatlan vallási nézőpontot megcáfoltak az említett klánt és istenképét illetően.
A Testvériség tagjai éjszaka bizonyos időre képesek felvenni a farkasok alakját. Fizikumuk megváltozik, szívósabb, erősebb lesz, izomzatuk gyarapszik, csontjaik deformálódnak, a testüket mozgató inak pedig megnyúlnak, külsejük egészen olyan, mintha egy farkas és egy ember keverékei lennének, amely képes két lábon járni.
Testüket erős szőrzet fedi be, ujjaikon erős karmok jelennek meg, pofacsontjuk megnyúlik, metszőfogaik kitüremkednek, megvastagodnak. Fogaikkal és álkapcsukkal képesek kitépni egész darabokat az áldozatuk húsából, karmaikkal kellemetlen és veszélyes sérüléseket képesek okozni ellenfelüknek.
Fájdalomtűrésük láthatóan az emberi fölött van, ebben az alakban kevésbé érzékelik a fájdalmat, megterhelésük is túlhaladja azt, amit emberi alakban képesek elviselni. Ez valószínűleg az állati tudat befolyása lehet.
Viselkedésük valahol az emberi énük és a farkas szellemük között ragad meg ilyenkor. Bestiális magatartás jellemzi őket harc közben, mintha vérük lüktetése hajtaná előre őket, akárcsak négylábú rokonaikat az ősi vadászösztön, viszont képesek megállni a pusztításban akár parancsra, akár saját belátásuk szerint.
Ennek ellenére parancsolni nekik nem tanácsos, hiszen emberi alakban sem tűrik az idegenek utasításait, teljesen a saját hierarchiájuknak hajtanak fejet.
Ingerlékenyebbek, valószínűleg ennek az állati énük előtérbe kerülése az oka.
Nem beszélnek sokat erről a dologról, maguk között – és amit hajlandóak megosztani a külvilággal – csupán Hyloni Hagyatéknak nevezik. Az átváltozáshoz állításuk szerint köze van az Ősanyának, hiszen magukat istennőjük gyermekének tekintik, de mégis az Égi Nővér az, ami erőt ad nekik ehhez a képességhez. Ezt bizonyítja a következő részlet is:
„Képtelenek vagyunk Őseink teljes alakját birtokolni. Anyánk ereje fogyatkozóban van, népünk szent helyei szinte mind eltűntek. Az Ezüst Nővér fénye még ragyog felettünk, de sajnos csak arra elég, hogy gyenge utánzatai lehessünk apáink apáinak.
De a hitünk erős kell, hogy legyen, tudásunk hiánytalan kell, hogy legyen, szívünk és lelkünk bátor, félelmet nem ismerő. Egy az igazság, a mi igazságunk. Ősanyánk igazsága. Megsebezték és mi, még így megfogyva és meggyengülve is, de kitartunk mellette és harcolunk érte. Harcoljatok hát ésszel és kitartással. Ne lankadjon szívetekben Anyánk iránti szeretet, mert csak így győzhetünk az Enyészet szolgáival szemben”
A teológusok és tudósok most átértékelik az eddigi álláspontot a Testvériség vallásáról. Úgy tűnik, hogy az Ősanya és az Égi Nővér nem csak „vallási kép”, de isteneknek mondhatóak.
Követőiket fizikai síkon is jutalmazzák, erőt adva nekik így, hogy akaratukat érvényesíteni tudják.
Az ügy végére nem tettek pontot, hiszen információ még rengeteg van, de elérhetetlenek, így várnak, hátha újabb használható dolgot kapnak kézhez. Ám ha a farkasokon múlik a dolog, akkor ezen kívül semmi nem kerül a nyilvánosság elé. Hylon titka, az ő titkuk marad.